Kar�csony

�vadj�n

S�r�, nagypelyh� h� esett,

Mindent puh�n betemetett.

A v�ros h� alatt szuszog,

�s a gyerekek boldogok.

Nagy h�embert �p�tenek,

H�goly�t g�mb�ly�tenek.

Van, aki �ppen h�labd�zik,

A kiseg�r kobakja f�zik.

A sz�nok is el�ker�lnek,

A j�gen korcsoly�k rep�lnek.

Minden�tt feh�r h� ragyog,

Havat sz�rnak az angyalok.

A gyerekek kint j�tszanak.

Sz�nk�j�n �pp erre halad…

Ki ez a sz�p piros ruh�s?

H�t persze, hogy a Mikul�s.

Hogy mennyi mindent �sszegy�jt�tt!

Seg�ts�ge nem a kis�rd�g,

De a j�sz�v� emberek.

�gy azt�n minden kisgyerek

Kap t�le b�ven aj�nd�kot.

L�tod ezt a sok-sok j�t�kot?

�ll egy sz�p k�v�r h�ember

R�paorral �s sz�nszemmel.

Fej�t melegen tartja

Szalagos, nagy kalapja.

Hogyha egyszer megsz�lalna,

Legels� szava ez volna:

„Igaz sz�vemb�l k�v�nom,

Legyen gy�ny�r� kar�csony!”

Kar�csony �jjel egy kerti h�zban

(mikor m�s gyerek alszik az �gyban)

�sszegy�ltek a fi�k-l�nyok,

S gy�jtottak f�nyes gyertyavil�got.

Sz�p kar�csonyi dalokba kezdtek,

J�zus elj�tt�n �rvendeztek.

- Dics�s�g – dalolt�k – az Istennek,

b�kess�g a f�ldi embereknek.

�s az angyalok fenn az �gben

Meghallott�k az �neket.

Olyan sz�p volt, hogy �nekelni

Szint�n kedv�k kerekedett.

„Ding-dong, vid�man zeng a magasban!

A mennyei cseng�k sz�lnak.

Ding-dong, vid�man cseng a magasban!

Az angyalok is dalolnak.”

M�snap hogy a f�ldre

lesz�llt az este,

a gyerekek m�r �rvendezve

j�tszottak �j j�t�kaikkal,

A bab�kkal, labd�kkal, macikkal

�s a v�g�n �gy sz�ltak,

- nem feledt�k:

„K�sz�nj�k a sz�p kar�csony est�t!”