A k�v�ncsi h�pelyhek

A nap �ppen lement, amikor az erd� felett elkezdett esni a h�.

No, any� – mondta varj� ap� a feles�g�nek a ny�rfahegyen -, azt hiszem, holnap feh�r abroszn�l essz�k az eg�rpecseny�t. Nemsok�ra a b�zamez�k f�l�tt kezdenek t�ncolni a h�pih�k.

- Gyertek, gyerekek – csalogatt�k �ket a sz�nt�f�ldek -, j� �m a vet�snek a j� puha h�. Az tart meleget a b�zaszemnek, hogy meg ne fagyjon a f�ldben. A falu m�r r�gen elcsendesedett, mire a h�felh�k oda�rtek f�l�je.

- No, ezt a falut megtr�f�ljuk – mondt�k a h�pelyhek. – Reggel maga se ismer mag�ra, olyan feh�rre meszelj�k m�g a h�ztet�ket is.

Voltak k�v�ncsi h�pelyhek is.

Messze az �g alj�n nagy vil�goss�g l�tszott. Ott a v�ros l�mp�i vil�g�tottak, s ezek a k�v�ncsi h�pelyhek a v�rost akart�k l�tni.

- majd megl�tj�tok, hogy megbecs�lnek ott minket – mondt�k a falura, mez�re hull� testv�reiknek. – M�g sz�kkel is megk�n�lnak, tal�n hint�ba is �ltetnek.

Azzal a k�v�ncsi h�pelyhek elsz�lltak a v�ros f�l�, s ott lehullottak a h�ztet�kre, az utc�kra, a terekre. Alig v�rt�k a reggelt, hogy sz�tn�zzenek a v�rosban.

De mire kireggeledett, akkorra a h�pelyheknek beesteledett. J�ttek a h�h�ny� munk�sok, megk�n�lt�k a havat sepr�vel �s lap�ttal. Azt�n rak�sra rakt�k, �gy hordt�k ki a v�rosb�l.

Lekotort�k a havat a tet�kr�l is, �s els�rosodva vitt�k a t�bbi utc�n. Mire delet harangoztak, locs-pocs lett a v�rosi h�bol. �gy j�rt�k meg a k�v�ncsi h�pelyhek.